Egész életemben magam oldottam meg mindig a problémáimat, de vannak dolgok amiket nehezen vagy csak segítséggel tudok kezelni.Ilyen a lelki válság,vagy a depresszió.Már egy jó ideje észrevettem magamon hogy feszült vagyok,türelmetlen,ideges,hirtelen felindult,robbanásra kész, mint egy hordó puskapor.
Pedig aki ismer az tudja hogy a hátamon fát lehet vágni.
Türelmes és a végletekig jámbor ember vagyok..voltam?.
Otthon is (Magyarországon) feszültségben éltem le az életem (a munkahelyen, az anyámmal való kapcsolatom,párkapcsolati problémák..stb). Sajnos a gondok nem maradnak határokon belül és bennem maradva elkísértek ide is.2011.04.22.-vel felmondtam a munkahelyem és egy jobb élet reményében kiköltöztem Spanyolországba a párommal.Otthon 1 hónapot töltöttem el a költözködés megszervezésével,berakodással,dobozolással,ügyek intézése..stb szóval elfoglaltam magam
Kiérkezésem után 2 hónapot vártam a N.I.E-re és ez alatt megismerkedtem a környékkel próbáltam beilleszkedni,megszokni.Páromnak már ekkor volt munkahelye és nagyon nehéz elviselni azt hogy nincs munkám.Harminchét életévem alatt 18 év munkaviszony mellett összesen 2 munka hellyel a hátam mögött, egy olyan embernek mint amilyen vagyok.....ez maga a Halál.
Teltek a hónapok és eljött a tél,a párom munkahelyén problémák jelentkeztek ami minket is érintett de túléltük (köszönet érte mindenkinek).
Nehéz időszak volt mindkettőnk számára.Akkor éreztem meg magamban először komolyabban a feszültséget, a haragot,a dühöt...magamra,az emberekre,a világra. Szánalmas ...nem?
Itt rinyálok mint valami fürdős kurva a gőzben.
Közben rendszeresen jártam és most is járok nyelvtanfolyamra illetve folyamatosan jelentkezgetek állásokra és küldözgetem az életrajzaimat.Tavasszal (2012) sikerült munkát kapni egy " román-erdélyi székely" vállalkozónál aki elvállalt egy teljes lakás felújítást.Az elején minden szép és jó volt (ígéretek,kevéske pénz) de a végére sajnos nagy koppanás lett.Nem sikerült átadni a lakást időre és "állítólag" nem fizették ki.Hazudozás,hitegetés,homályos célozgatások, és majd a nem veszem fel a telefont és nem válaszolok a levelekre komédia zárta a sort a repertoárból.A lényeg az hogy nem fizetett ki teljesen és nem is fog kifizetni.Ekkor döntöttem el hogy magyar emberrel maximum a köszönő viszonyt tartóm,nagyon kevés kivétel van, de Ők jó emberek.Sajnos párom is így járt egy spanyol céggel,de neki vannak papírjai és talán lassan elintéződik a bíróságon az ügy.
Letargia és elkeseredettség társult mellém,folyamatosan zakatolt az agyam.Egyszerűen nem bírtam kikapcsolni,esténként rosszul aludtam és teljesen magamba zárkóztam..Az egyetlen "barátom" a szomszéd 10 év környéki kisfia vele beszélgetem/tek folyamatosan, és a családjával.
Tudom páromnak sem könnyű,sőt... nagyon tisztelem és becsülöm és megpróbálok neki segíteni ahol csak tudok.Mindig mondja hogy én mennyi mindent segítek,de én azt érzem hogy egy kolonc vagyok csak akit eltart.
Vannak jó és rossz napok van mikor könnyebb és van mikor nehezebb elviselni a depressziót, a letargiát,a magányt.Nem találok semmiben se örömet és azt hiszem hogy elfelejtettem milyen is boldognak lenni.
Beszéltem a páromnak is az érzéseimről de ezt az utat nekem kell megjárnom és nem tudom hogy tudna segíteni ebben,ha egyáltalán tud.
Úgy érzem magam mint a bokszoló a ring padlóján,akit kiütöttek és a bíró felette számol ....öt..hat..hét...nyolc...kilenc....
Persze lehetne mondani hogy fogjam be a pofám mert eltartanak és van fedél a fejem fölött.Igen...igazad van.
Éld át azt amit átéltem lélekben és utána ítélj meg.
Igen igazad van,én választottam csak nem gondoltam hogy ennyire nehéz lesz lélekben.
Igen igazad......de nem fogom feladni,mert mindig nem eshet és elfog jönni az én időm.
Édes Babám! Ne aggódj, minden rendben lesz! Szeretlek, és ez a legfontosabb! Egyáltalán nem vagy kolonc, büszke vagyok Rád, hogy ilyen csodálatos vagy, Te vagy életem szerelme! Nélküled sehol sem lennék! Szeretlek!
VálaszTörlés