Április 22.-én befejeztem a munkámat a cégnél és elköszöntem a legjobbaktól, főnökömtől a kollégámtól valamint a barátaimtól (akik kevesen vannak,de nagyra becsülöm őket).Köszönök nekik mindent.!!!
Elkezdtem a cuccok dobozolását (köszönöm a sok segítséget Henrik bácsi) annyira belejöttem a dolgokba,hogy mire végeztem 10 db nagy doboz + a bútorok lettek összecsomagolva.Szerencse hogy majdnem egy hónapom volt rá.Hála Axelnak (ezer köszi) sikerült a csomagok kiszállítás is Spanyolba.Az agyam ezer felé járt.....mit pakoltam el,hova pakoltam,elpakoltam mindent ami kellhet...stb.Úgyhogy totál káosz volt az agyam.Az autót is felkészítettem a nagy útra + beraktam a szerszámost is hátha kell.Az autóban minden egyes centiméter hely ki lett számolva hogy hova mi fér be.Nem viccelek!!Többen hülyének néztek hogy centiméterrel körözök az autó körül,de sikerült dugig raknom az autót.
2 db ír farkas a csomagtartóban,a hátsó ülésen 2db kutyarács,számítógép,pokrócok,ágynemű,paplan,párna,40 kg kutyatáp,a szabad centikre bedugva ez+az, pluszba egy másik kiskutya ketreccel aki Barcelonáig jön velem.Az anyós ülésen a macska (alias: szürke) ketrecben,a táskáink,a macskának a cuccai + a szerszámok.
Hát hozzám képest a török vendég munkás hazafelé tartva gyenge kezdő volt,csurig voltam de nagyon.
Ez is menetre kész van.
A legnehezebb elköszöni a családtól és a barátaimtól volt.
A bátyám egy fantasztikus ember nagyon sokat köszönhetek neki,nehéz volt tőle búcsút venni.
Megöleltük egymás és könnyes szemmel annyit mondott....
"Menj és csináld, ne aggódj itthon minden rendben lesz"
Anyám meg azt kérdezte mikor megyek majd haza....."hát tőle is el búcsúztam".
Csütörtök este 8-kor elindultam Veresegyházáról megpakolva a mondival,még egy rövid megálló a M3-as Shell kúton Gál Tibi barátomtól is sikerült elbúcsúzni.Irány a szlovén határ,menet közben telefonon felhívtam a legjobb barátomat a "dive-omat" Robit hogy elbúcsúzzak tőle is és Erikától is.Rövid eszmecsere és jó tanács hegyek után megálltam Zalakomáron szlovén autópálya matricát venni.Kis pihenő a kutyáknak valamint közösen megvacsoráztunk.Ez az utolsó megálló Magyarországon,szinte észre se vettem hogy átléptem a határt.Valamit magam mögött hagytam........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése