Nosza rajta jót fog tenni egy kis huzamosabb mozgás.Szombat reggel össze készíttettük szendvicseket az innivalót beraktuk a hátizsákba és elindultunk Axel "új lakásához".
Igen ,igen Axel lakást cserélt mert beljebb költözött Madridba.
Roxa vezet hétvégenként,így legalább tudok nézelődni egy kicsit és legújabb "hobbimnak" szentelni az időm.
Utunk elvezett a repülőtér mellett így megcsodálhatom a leszálló repülőket.Egyből a bátyám és Dodi valamint Gabi jut az eszembe,nagyon tudnák értékelni.
Némi nemű fanyar kanyar után megérkeztünk Axel lakásához.
Kocsi csere és végre elindultunk,irány Segovia ami elég közel található Madridhoz,kb:1óra autóút a A6-os utána AP6-oson, amiről lekanyarodtunk Navacerrada felé.
Ami valami álomszép hely a "hegyek kapuja" ami nagyon is találó mert itt 2883m-ig lehet felmenni.Mi csak 1860m-ig küzdöttük fel magunkat.
Télen itt szoktak a Madridban élők csúszkálni.
Tisztára olyan mint a "Fóti havasok" nem?!.
A klíma kellemesen "hűvös" és Axel meséli hogy múltkor kellemes sétát eszközöltek kettecskén a barátnőjével a tetején működő kilátóig (sífelvonó).Izomláz és csúnya leégés lett az eredmény,de az élmény megfizethetetlen.A többire meg ott van a Panthenol vagy az Irix.Ebben a magasságban már érezni lehet hogy (O2),nem tombol úgy a levegőben.
Magyarosan fogalmazva a "seggeden is kapkodod a levegőt kiskomám"
az oxigén sátrat meg elfelejtettem elkérni Jacko-tól...."bakker" ezt buktam.Itt aztán minden a síelésről,a túrázásról,a biciklizésről,a motorozásról szól.
Egész kis iparág fejlődőt itt ki, a lényeg az hogy kapcsolódj ki érezd jól magad.Motelek,éttermek,kölcsönzök,sörözök,bárok és egyéb kiszolgáló egységek várják az embereket itt.
Emelkedők és szerpentinek szegélyezik az utunkat,valamint fáradt és elgyötört biciklisták (edzenek a vuelta-ra). Időközben elmélyedtem magamban
Magunk mögött hagyva a táv 3/4-ét közeledünk Segovia felé.
Elmélyedtem magamban és rájöttem hogy semmit sem tudok róla csak azt hogy egy régi ókori város.
Itt az idő hogy megismerjem közelebbről,közben begurultunk a városba.Ez a város is olyan mint a többi, külváros (kertes illetve tömbházas) illetve belváros (az óváros),de garantálom hogy nem mindennapi !!!!
Ez a látvány fogad :
A római kori vízvezeték amely a város jelképe is (a Világörökség része). A várost valamikor a kelták alapították (a pontos dátum ismeretlen) majd a római birodalom egyik "erődítménye volt".A vízvezeték a várostól 17km-re található forrástól szállította a vizet a városnak.Ehhez egy legenda is tartozik,de erről majd később részletesen.A hegyoldalon található az "Alcazar" erődítmény és az óváros is,szűkre szabott kis utcák egész hálózata.Jó érzés látni ahogy törődnek és megörzik a múlt egy kis szeletét a mai modern korban.
A vízvezeték mögött található térről vezet egy lépcsősor felfelé (jobb kéz felé) amely a város egyik leggyönyörűbb látványossága felé vezet.
Miközben a flasztert koptatva andalgunk a város kanyargós kis utcácskáin,megcsodálhatjuk a híres spanyolországi kerámia ipar remekeit a házak falán,az utca táblákon,a vendéglők oldalfalán itt Segovia-ban is.
Az utunkat a Segovia-i Katedrális felé vesszük,nem akkora mint a Sevilla-i de így is gyönyörű látvány tárul elénk.Este,kivilágítva felejthetetlen élmény lehet,emlékszem a Sevillia-i katedrálisra azóta sem tudom kiverni a fejemből.
 |
| Catedral de Segovia |
Egy forduló után a téren egy díszes vaskapu állta az utunkat,ez már az Alcázar bejárata.Egy csupa zöld füves -fás parkocskába jutottunk.Az Alcázar-ba a belépő 8euró/fő,megbeszéltük hogy kihagyjuk a muzeális élményt és inkább visszafelé vesszük az irányt.
Egy másik útvonalon haladva a parkolóig ahol hagytuk az autót. :o)))
Igazán jól éreztem magam és kellemesen elfáradtam jól eset a pihenés hazafelé az úton.Természetesen elnyomott minket a buzgóság és Las Rozas-ig húztuk a lóbőrt.Megérkezve Axel-hez, kocsicsere és búcsúzkodás valamint Roxa azon sajnálkozott hogy nem mentünk be az OUTLET-be ahol vannak a márkás táskái.Majd legközelebb....bár nem értem ezt a táska mizériát,de hát én nem nőből vagyok !!!!
Szerencsére.....közel van a kedvenc HAPPY WOK éttermünk mert mindketten már nagyon éhesek vagyunk.Megérkezve az étteremben gyorsan felmérem a választékot és kezdetét veszi a "csipegetés".
Hát ez nem igaz.....!!!! Ki áll a citromos csirke mellett ?? Juan Pasztor,az a kicsi kövér kopasz figura aki múltkor stírölt itt.Úgy látszik visszatérő törzsvendég Ő is.Megrakodva kacsázom az asztalunk felé,tudjátok nem vagyok ilyenkor szerény főleg ha éhes az ember fia.Látom a mellettük levő asztalon sem szerénykednek 6 tál sorakozik tömve mindenféle jóval,várva a emberét ki elfogyassza ezt a halmot.Megérkezik a 7. és a 8. tál is,felnézve tudatosul bennem a látvány,a "szomszédunk" a kis kopasz.Köszöntem és Ő csillogó szemmel visszaköszönt (most kezdtem el komolyan aggódni nemi hovatartozása felől),de mire végeztem a vacsorával
megnyugodhattam mert nem rám hajt. Lenyűgözi hogy milyen jóízűen tudok enni,s közben kiderült hogy szakács a lelkem.Röpke másfél óra alatt elég sok mindenről tudtam vele beszélgetni Roxa tolmácsolásába.
Mindenképp megígértem neki hogy összefutunk még,mert érdekesnek találtam ezt a fickót,de erről majd később bővebben.
A SEGOVIA-i VÍZVEZETÉK LEGENDÁJA
Egy lusta vízhordó nőszemélynek elege lett abból, hogy a zsúfolt utcákon kell a korsójával fel és le mászkálgatni.Úgy gondolta egyezséget kötött a "patással" értsd ÖRDÖG hogy övé lehet a lelke, ha a víz az ajtaja elé jön, mire a kakas 3 kukorékol. Éjszakára hatalmas vihar kerekedett a városban. Mindenki bezárkózott a házába és Istenhez imádkoztak segítségért, csak az asszony tudta hogy a vihar alatt az ördög, éppen teljesíti a szerződésben vállaltakat. Az asszony hajnal felé már nagyon bánta a dolgot,és elkezdett imádkozni hogy ne kelljen neki is állnia a szavát. A legenda szerint, a kakas kicsit hamarabb kukorékolt azon a hajnalon (mert 6-kor volt a Forma1 időmérő futam), mint ahogy szegény elcsigázott ördög elhelyezte volna az utolsó követ a vízvezetékben, és így a nő lelke megmenekült.
Megvallotta bűnét a polgároknak, akik boldogan fogadták a város új ékességét, csak előbb még bőségesen meglocsolták szenteltvízzel az építményt a biztonság kedvéért. Minthogy csodának tartották az esetet, a vezeték tetejére felállították a Szűz Mária szobrát a nő lelke megmenekülésének emlékére.
Megvallotta bűnét a polgároknak, akik boldogan fogadták a város új ékességét, csak előbb még bőségesen meglocsolták szenteltvízzel az építményt a biztonság kedvéért. Minthogy csodának tartották az esetet, a vezeték tetejére felállították a Szűz Mária szobrát a nő lelke megmenekülésének emlékére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése